« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja
Ásványi Tibor haiku fordításai
Kéziratként a fordítótól (2007-2008)
Matsuo Bashó
semmi se történt
ó a tegnap elmúlt a
gömbhal-levessel
itt Kiotóban
kilencvenkilencezren
virágnézőben
felém fordulsz?
én is egyedül vagyok
őszi este
a vöcsök-tóra
mindenfelől cseresznye-
szirmot hoz a szél
az őszi szél már
fehérebb mint a sziklák
a hegygerincen
felhők választják
majd el a két barátot -
vadludak árnya
Bozót nyílását
holt tealevelekkel
ostromolja Szél
jégeső hangja
ugyanaz vagyok mint rég
mint az öreg tölgy
kézben tartanám
s megolvasztaná forró
könnyem: őszi fagy
még egy év elmúlt
útikalap s lábamon
a szalmabocskor
tüzet gyújtanál
oly kedveset mutatok
egy nagy hólabdát
év hull év után
a majom arcán újra
csak majomálarc
a kakukk hangja
sűrű bambuszoson át-
szűrődő holdfény
a reggel üdve -
nappal zárat szerelek
első kapumra
madár, ez őszön
mért öregszik úgy a dal
ki felhőkbe száll?
fáj az utazás
álmaim körbe járnak
száraz ingovány
tavaszi eső
kövér cseppeké szűri
a meggyfa lombja
zöld fűz levélről
víz csöppen apálykor a
fekete sárba
az öregtemplom
barackvirágok amott
férfi nyomtat rizst
minden szélroham
pillangót arrébb hajtja
tágas a fűzfa
reggeltől estig
énekel a pacsirta
és mégsem elég
rizshántolás, egy
fiú felfele sandít
ha holdat látna
cédrusesernyők
Yoshimó hegyre mennek
cseresznyevirág
felhőszakadás
télben még majomnak is
kell esőkabát
polip nyolc karja
nyári holdsugár álom
hamar véget ér
az évek múlnak
levegővé lesz a világ
sarkai úsznak
öreg-öreg tó
béka középre ugrik
a loccsanásba
az esti eső
útilapu tetőmön
kopogva üzen
elmegyek
s te maradsz
a másik őszben
micsoda hanggal
kiált a pók az őszi
szeleknek hátán
reggeli tea
krizantémvirágok közt
békés szerzetes
hosszú úton
megbetegedve: álmom
még a vadonba jár
ősz van. mért érzem
magam most oly öregnek?
madár az égen
őszen csoszognak
görbe botok motoznak
sírt látogatnak
szilvavirágillat
ködös, hegyi ösvény
és a felkelő Nap
fáradtam. kocsmát
kerestem s mi részegít?
virágzó akác!
jeges éjszakán
a vizeskancsóm eltört
s én felébredtem
tavaszi szellő
pipafüst száll a széllel
egy szájból széjjel
utazás magas
hegyi ösvény ibolyás
elragadtatás
csengőszó vége
templom virágillatban
tökéletes est
dal simogatja
magányom mélységeit
ó, hegy madara
magas, szűk ösvény
vándor öreg rendet vág
kis kasza villog
a kócsag lábához
adjuk a fácán hosszú
lábszárcsontjait
szél a Fudzsiról
képzeletbe rejtve nézd
emlék Edoból!
alvás lóháton
álmaim messzi Holdja
forró teagőz
múlik a tavasz
madarak kiáltanak
hal szeme könnyes
a fa alatt hal,
saláta, leves, minden,
cseresznyevirág...
a sózott hering
ínye jegesnek látszik
hideg halasbolt
dalold pacsirta
"verandádon rizstorta
rizstortádon pötty"
dicső reggelek
egész nap jó zár ügyel
első kapumra
ősz közeledik
négy szív találkozik kis
teaszobában
krizantém illat
a kertben elnyűtt bocskor
talppal fölfelé
havas reggelen
szárított lazachúst rág
magányos fogsor
felhőkön túl a
vadlúd örökre elszáll
baráttól válik