Haiku évtár
(248 haiku)
2004
összekoccannak
üres borospoharak
hideg tiszta hang
út széléről
kopasz fák intenek.
ha megállnék?
a hídon átmész
a folyót is láthatod
száraz az ajkad
dagálykor sziget
de apálykor félsziget
a vár otthona
sötét a vízpart
a hajók árbocai
állva alusznak
2005
téli patakpart
a jég majdnem összeér
a futó vízen
a
hóban foltok
itt-ott vége a télnek
fekete tavasz
őz
árnyéka
harangvirágra hullik
völgyek felett
boldog
könyv aki
combod közé szorítva
vár villamosra
most
20:05
a buszon 20:06
futnak az évek
téli
napsütés
lombok emléke a fán
ablakom előtt
fenyőfa
törzse
belefaraglak ebbe
a pici lyukba
2006
tél
gyémántjai
olvadó drágakövek
az eresz alatt
megadom
az esélyt
a busznak ha akar
utánam futhat
négyen
vagyunk a
földalattin vasárnap
mint egy kis család
orgonazene
aztán csend. templom mélyén
egy öregasszony
mindegyik mulat
állnak sorban a polcon
húsvéti nyulak
kezemben a kulcs
gyorsan ide leteszem
talán elvesztem
egyedül megyek
lámpák fénye világít
hűvös az este
vénülő
kezemmel fogom meg a
feneked
imádom a gatyám szárát
takarja a lábam szőrét
erős karó tart
gyenge fát a ház előtt
halott az élőt
intek a parton
néhány vadkacsa röppen
méltatlankodás
hűvös a reggel
beburkolódzva írok
a Nap a lámpám
csendet feszít a
holdfény a
víz tükörére
fékez a metró
felszállnak az utasok
mekkora zaj lett
lelkem kiröppen
ábrándos utakon jár
mind körülállják
álmos részegség
sötétedés a parkban
kiúttalanság
hűs Duna-parton
enyhe szél hoz híreket
a túlsó partról
magasra lendül
a hinta az égben jár
apuci nézi
Basó-tó
ugrik a béka
hanghullám
egy fotel, egy ágy
az asztalon tányérok
mind üresen vár
a házban ajtók
ajtókon szobák
függenek
nézd a levelek
haláluk előtt vesznek
ünnepi ruhát
lila nyugalom
lepkék varázsszőnyege
a térdem körül
márciusi hó
jégcsíkos ablakon át
lestük a tavaszt
2007
földes az udvar
seprűbarázdák ezer-
tíz hangyaösvény
belesimul az
utolsó akkord, cseng a
végtelen este
csend ül az ágon
kötélen lóg a teher
utolsó álom
Aphrodité most
a lépcsőfordulóban
ül és ebédel
vak áramütés
épp-hogy-csak találkozó
elsietett csók
szeretőm szeme
feleségem fényképét
nézi. szomorú
hullámzó keblek
sikoltva zihál az éj
két csukott szemben
kapuk nyíltak meg
növekvő ragyogással
jött jött az Isten
hideg volt az éj
hónom alatt a Holddal
hazasiettem
indul a vonat
mennék s maradnék ölem-
be hullt a döntés
délután négykor
erdő ölén a tábor
csendből csendbe tér
hallom a szelet
élő levél az ágon
zöld puha álom
előbb a város
temetőjét látom. most
jöttem? búcsúztam?
e légycsapóval
kezemben vérengző nagy
oroszlán lettem
boldog
karácsony
merengek barna szemed
angyal-énekén
ölembe mászik
rég nem kérdi szabad-e
reszket és fázik
lopott félórák
kutatják 2007
elveszett titkát
üvegcserepek
eltört váza vagy pohár
a múlt szétesett
földigiliszta
majdnem egészen száraz
de mért a járdán?
öregek
háza
anyókák mosolya lett
e szomorú nap
gömbölyű farod
fekete bőrdzsekivel
igazán szexi
Sarkcsillag fénye
minek indultál hozzám
százezer éve?
fejemben Isten
ránézek idegeimmel
ha leszáll az éj
temetőkertben
elhagyott gyertyacsonkok
vízzel telt mécsek
kondul a harang
kegyesen széttagolja
a múló időt
meghalni végül
nem is olyan nagy dolog
élő hagyomány
senki se tudja
csak néhány okostojás
beszól a partról
a gyertya fényét
szélesen öleli át
a nyugvó sötét
egyik szemem sír
a másik meg még inkább
szólt lila veréb
kopasz fák között
magány az esti utca
tócsányi holdfény
vízen buborék
aztán sima a felszín
aztán buborék
a tánc ritmusa
körbeölel, megnyit a
féktelen talány
tetem a vízen −
előbb lelke süllyedt el
majd a test jött fel
akciótévé
jó gyilkos rossz gyilkos ma
ki az ügyesebb?
itt vagyok, élek
tudom mozgatni kezem
de miért? Miért?
a karácsonyfán
egyedül lóg mind a dísz
kalács a tálcán
az égről eltűnt.
szürke felhőn fázik a
decemberi nap
2008
nedves fűcsomók
útmenti zöldre borul
januári ég
este a metrón.
a Föld szívébe rohan
a villanyvonat
míg előttem jár
combja háta dereka
két perc szerelem
kád forró vízben
a csorgó zuhany alatt
álomhatáron
a temetőre
vezető úton a szél
sülthal illatú
a temetőn áll
a sírkő rajta kereszt
alatta apám
a tömés alatt
kiderült semmi sincsen
sétálni mentem
ma két keréken
gurulok ahol régen
csak busszal jártam
a koporsóban
két Buddha-szem, majdnem
egészen csukva
az égen se Hold
se csillag nem világít
nyirkos az este
az égről lehullt
angyalkék-arany lepel
helyette csend lett
öngyilkos
csigák
eső után az úton
újjászületés
Buddha szemei
majdnem egészen csukva
mért mosolyoghat?
nyárvégi virág
az ég kacsint a földre
a föld az égre
a vécén ülök
jönnek-mennek a szagok
cseresznyevirág!
a magas szószék
üresen is hirdeti
Isten igéjét
erdőn holdárnyék
feketénél feketébb
neszébe lépek
holnap
négy
éve
esten
estedhez érhet az
estem
2009
lépésem zaja
üres folyosó kövén
vágytam e zajra
Allah-imádók
a szőnyegre borulva
magam is köztük
varjú peckesen
lépdel a hóban hiszen
a lába fázik
halászsas voltam
égi szirten − a tenger
mélyen alattam
kopogtatsz
kapun mit becsuktál
magad mögött
nagyszombat titka
köztes létben rejtezik
a szemünk elől
a magas polcon
verseskönyvek, Bibliák
ülnek a Holdon
pá
szerelmem, épp
hogy megláttam feneked
ím tovatűntél
ma késő este
vacsoráztam egy kis bor
segít elaludni
üres
a szoba
kék és fehér takaró
a dupla ágyon
éjfél is elmúlt
a ház hangosan piheg
két tágranyílt szem
székeken meghívók
oltár virágfüzérben
esküvő, Saint-Germaine
kéz a poháron
csókod a számon
légy az ablaküvegen
kicsit meghaltam
a ház s az udvar helyén
autószalon
hóba hullott ág
körötte olvad, alul
kis csermely fakad
2010
jól
megfigyelem
a hó fölött egy szúnyog −
hát fázhat szegény
ne fogd meg kezem
kérlellek hagyj magamra
viharban állni
ha magam megyek −
körben suttog az erdő
szinte szél vagyok
megjött az eső
kellemes hűvös erdő
távoli falvak
Fátyol-vízesés
fátylai hangok és vizek
lépcsők susognak
Egerben az ég
szinte összeér a várral
gyógyvíz − pasával
üres
az ágyam
lábát széttárja az est
belealélok
őszi délután
a pályaudvar felé
lépdelek őszen
van
értelme? −
rátok hagyom e kérdést
ha halott leszek
az őszi fasor
erre a házhoz − arra
temetőre visz
buszmegállóban −
mosolyogva int búcsút
már örvend a szív
éjfél közelít
béke-garázsba tér meg
az utolsó busz
vasúti fülke
királylány feketében
novemberi ég
én én én én én
újra én én
én én én
énző haiku
előttem térdel
egy alázatos manó
férfi-e? nő-e?
2011
[Cilike nagyon élvezi a helyzetet.
Az ölemben áll, dorombol és dagaszt.]
igazi macska
simogatom és tűröm
cicakarmait
*
[Az
erdőből, füves domboldalon felkapaszkodva
hosszú, egyenes, fehér kavicsos úthoz értem,
ami telis-tele volt színes, főképp lila lepkékkel.
Ezek közeledtemre vagy két arasznyit felrepültek,
térdemig érő kis patakot képeztek.]
kaleidoszkóp
színes lepkék az úton
szikrázik a Nap
*
téli űr-liget
a fák nem hívogatnak
halott anyám vár
magas homlokod
szemöldököd fölött, jaj
hol az okosság?
dupla koporsó
méretű sírban nyugszol
picinyke urna
szökőár
hátán
fehér cseresznyeszirom
mind maga marad
friss eső halkul
lombok hűvösen ingnak
júniusi éj
anyám
meghalt most
teaszűrőm is eltört
nyele s feje közt
szegény feleség
a fejnyelűek között
tölti életét
azért szép volt
ami lehetett volna
köszönöm
a folyón lámpa
úszik a széles árban
csillámló holdfény
2012
este a sámlik
ülnek a csendben némán
nappal a sámlik
hajnal volt
mögötte kucorgott a fényes
telihold
napról napra szebb
napról napra távolabb
lép a szerelem
mint három kavics −
ugyanabból a kőből
formált az idő
tavaszba
fordul
a tél. a rügyes ágon
egy légy megpihen
elmúlt a gyászév
újra hűvös az este
tavalyi hideg
széles sáv a part
könnyű vulkáni kavics
úszik fehéren
ezer nevemen
szólítasz Örökkévaló
egyetlen Isten
egyetlen egyszer
csak egyszer, Édes Asszony
Baudelaire-i gyónás
álmodik ébren
s orra tartalma közben
a kőre csöppen
holdfény a vízen
evező csobban − képét
hullám töri szét
kiment a tóra
rabbi, kezében Tóra
zaklatott óra
bal-jobb-bal-jobb-bal
temetőlátogatás
katonazene
fényes napsugár
ébred szemedben kedves
tarka pillangó
2013
pohár peremén
víztükör domborodik
pengét is elbír
víz tükrén a Nap
kegyelmesen hagyja, hogy
belepillantsak
víz tükrén a Hold
ismerem, mint kedvesem
arcát: fehér folt
erős a sodrás
e zajló jég víztükröt
nem láthat soha
víztükör csendje
egyetlen szárcsa tör meg
s lélegzik veled
víz tükre némán
tanulja vadludaknak
vágyteli röptét
a végső válasz?
amíg nem kérdeztek meg
egész jól tudtam
őszi unalom
torz irodalmi esten
tesped a testem
halak a vízben
kristálytiszta vizű tó
szemednek tükre
kielégülés
volt nem megelégedés
esőbe szélbe
napsütés ősszel
ezer katicabogár
ezer reménnyel
lusta őszi kép
szürke égen varjú száll
születésnapom
levéltelenül
nyúlnak égbe az ágak
most szomorú vagy
nappali ködben
úszik lubickol szívem
az orrom előtt
sebem virágát
lassan beköti az éj
mint távoli gong
hallgatásra hív
eső szemerkél cseppek
mint megannyi jel
szán nyoma, fehér
elsüllyedt sínpár
vezeti léptem
bontatlan március
ha kibontom, elszáll
ha nem, el se jön
2014
az éjből mélyről
jön ez a hang nem pehely
felfele zuhan
nélküled fázik
a kert a határ a tér
hópehelypaplan
égben született
ismeretlen földre tart
hópihe szálldos
kopaszodó fák
őszbe simuló tájon
piros esernyő
zabpelyhes müzli
addig eszlek amíg a
fülemen jössz ki
rózsám kibomlik
örök szépséget sejtet
aztán elhervad
erre a dombra
fölmászok bármi áron
hogy nézzek csodát
kavicsos
úton
szőnyeg, lila lepkehad
a térdemig ér
elesek szépen
néznek, mosolyuk −
érzem
a fülemig ér
szomjamat oltja
forrásként bugyog fel a
fürdőszobacsap
lehunyom szemem
hosszú az éj, Istenben
nyugszik a lelkem
papucsállatka
fölfoghatna-e
téged
és te
az Istent?
nehéz nap után
Hold hűvös nyugalma
holdkoponya-tér
szemembe
sajdul
csontváznak
túljó nő, jó
nőnek túl
csontváz
középen Krisna
táncol, körötte gópik
isteni ének
a jégen járok
szívembe mar a kétség
van még itt ép lék?
levéltelen fa
nyárba forduló erdőn
omladozó ház
ami fájt egykor
ki tudja fáj-e még
vagy már csak sírok
a búgócsiga
pörög pörög és megáll
búg-e valahol?
a Napba néz el-
tévedt hópihe-álom
fénnyel egyesül
őszbe burkoló
csend − néma kakukkszó
nem hallik éppen
öreg este lett
magukba zárt árnyakat
kerget a holdfény
zörren a bokor
támadjak vagy elfussak?
egy kiscica volt
gyermek az Isten
egész puha védtelen
csupa szeretet
légy mászik elém
téli kamrám mélyéről
röpképtelenül
2015
lépcsőforduló
a nap besüt −
a kövön
kerek kutyaszar
páros csillagok
keringünk egymás körül
pár fényévnyire
*
[Taréjos ég]
Kakastaréj Párt
melegen üdvözli e
sisaktaréj párt!
e tetőtaréj
sosem hitte, megnyalja
egy hullámtaréj
megtudja-e sok
büszke hullámtaréj hogy
víztükör legott?
e karéj kenyér
olyan kicsi, hogy inkább
csak kenyértaréj
e dínó hölgye
szívét megdobogtatja
csonttaréj dísze
koronás daru
arany fejdíszed bizony
nem kakastaréj
a tarajos sül
ha mégis unatkozna
kicsit arrébb ül
*
állatkert télen
az oroszlánkifutó
varjaké éppen
haikuverseny
eredményhirdetésén
cseresznyevirág
haikuverseny
áprilisi örömök
befagy a seggünk
áprilisi szél
sziromszőnyeget sírnak
magnóliafák
széplány arcpírja
mint sok japánbirs virág
tövises ágon
lakótelepi
romantika − reggeli
verébcsipogás
és a tátika
szétnyíló száján akkor
kibújt egy darázs
karácsony
este
ma ködre jő az alkony
gyertyaszál-Jézus
2016
várkerti ösvény
fű hópaplan alatt s én
alvó fák alatt
gömb a gömbökhöz
szép lányra pingponglabda
feszesen pattan
koldus álmodik
fatörzs a tengerparton
vitorlás hajók
Fazekas polcán
egyenes vonalban ül
sok görbe bögre
tankcsapda-vonal
mentén frontvonalban a
sok-sok arcvonal
fehér nőszirom
kertemet ott találom
ahol te virulsz
lázas nap végén
hűvös templomban ér a
bíbor alkonyat
madártávlatból
legalábbis úgy tűnik
okosan beszél
ember a tóban! −
ily
élemedett korban
már meg se csobban
május küszöbén
virágillat bódít s én
ülök a vécén
szépasszonyoktól
ha kijő néhanapján
egy cuki puki!
2017
aszteroidák
kis herceg rózsaszála
melyiken vár rád?
május közepén
szerelemre vár talán −
oly messzi csillag
nincs −
e Földön sincs
sötétebb e búcsúnál −
lágy hópihe száll
kerek vagy sarló
esténként ezüst a Hold
a város szélén
mit sem ér neked
a Krisztus ha te nem vagy
vele viselős
2018
emléked télen
havas hideg éjben ó
édes szőlőfürt
színes a világ
választási plakátok
és magnóliák
szefárd éjszakák
szerelem-őrtűz mellett
lány fuvolával
spontán randevú
vállamra mászott s figyel
e jött-ment macska
örömre vágyom
kint a hideg őszi szél
körmömet vágom
nem veszek még új
mobilt bár a régi már
elkütyülődött
templomban persely
mocsárban lótuszvirág
szívemben Isten?
mikor megírom
minden haiku gyöngyszem
másnap harmatcsepp
2019
ormon ormótlan
szikla sok-sok éve már
zuhanni készül
mikor felhágok
és széttekintek eltölt
az orom-öröm
hósipkás orom
napfényben fürdik ott fenn
megmarad a hó
fáradhatatlan
puhán csendesen figyel
igazi plüssmacs
két kiscicánk lett
egy tálból lefetyelnek
ötéves vagyok
csíkos kistigris
anyja hívóhangjával
hozzáguggolok
hív a park a fák
magas ott a hó dús a
cseresznyevirág
tíz óra után
esti csönd a fák alatt
telihold-magány
szentmise után
magas boltívek alatt
égig ér a csend
tigrisszem-tojás
hegyesebb végével néz
betölti békém
ortodox imát
énekelnek ajkaim
kétezer év száll
csíkos őserő
ül: a végtelenbe néz
mantrázó tigris
sétáló tigris
tekintet-találkozó
halál-villanás
Isten fiával
kicsinység és szegénység
és védtelenség
látom erejét
védtelen a végtelen
mégis öröklét
áttör a holdfény
felhők fátylán − oly
kerek
mint a holnapom
Örökkévaló
csend,
szívemben
elnyugvó
egy, igaz
hiány
(Ásványi Tibor, 2004 − 2019)